Lélek

--

Egység

Az ember életében szinte elsőbbséget élvez a szerelem és párkapcsolati téma.

A szerelem, ahogy sokszor halljuk földönkívüli élmény. Semmihez sem fogható, nem irányítható és mindig akkor érkezik az életünkben, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Maga a létezés, a belső lélek mag magában hordozza a tiszta őseredetet, feltétel nélküli szeretetet, örömöt, kapcsolódást, az állandóságot.

Te és a létezés egyek vagytok. 

Ennek az élménynek a megtapasztalása pedig földi értelemben elsőként a  párkapcsolatokban mutatkozik meg avagy tapasztalható meg.

Viszont a szerelem hajszolása beteges. Hiszen, olyan, mintha az ember saját magát kergetné...

Az is beteges, amikor a teljességet, boldogságot egy másik emberhez kötjük, akár tudattalan, akár tudatosan. Rengeteg párkapcsolati függőség alakult ki férfi és nő között, ahol sem szabad teret, sem időt nem hagynak egymásnak.

Az is beteges, amikor úgy dönt valaki, hogy nem lesz többé szerelmes, de a saját kedve szerint használja az embereket. Ilyenkor valójában önmagát használja az illető.

Az is beteges, hogy benne maradnak olyan kapcsolatokban, ahol a kapcsolódás, a  szerelem már rég megszakadt, elsősorban igaz önmagukkal, de kényelemből, félelemből, megfelelésből nem képesek változtatni. Valójában ilyenkor a belső világunk megváltoztatására vagyunk képtelenek...

A szerelem bennünk van.

Ha hagyjuk, hogy valahol máshol legyen, a lelkünk egysége ott is marad valahol máshol.

A párkapcsolat és a házassági élet egy döntés, egy tudatos társteremtés. Felesleges kapkodni, megfelelni a társadalmi elvárásoknak... legyen szó akár a szingli életmódról, ami manapság nagyon divatos lett.

Társas lények vagyunk, szerelemre és szerelemből születtünk.

A kapcsolataink megmutatják hol tartunk, mire van szükségünk, hogyan és mennyire szeretjük és fogadjuk el önmagunkat és a másikat...

A tudatos szerelem, nem zárja ki a fizikai, hétköznapi kapcsolat meglétét, de nem is feltétele annak.

A hétköznapi kapcsolatok legtöbbje eddig a félelemre, hiányra, szükségre épült.

Ahogy közösen és egyedül is képesek vagyunk emelkedni, egyre kevésbé lesz szükségünk külső dolgokra.

De míg a hiány munkálkodik az ember belsejében, addig a legtöbb esetben  ugyanazt teremti meg magának.

Míg nem tanulunk meg tudatosan teremteni, addig igenis lehúzza az ember az anyag és nem tud magasabb minőségek felé elmozdulni. 

Amíg a tömeg zaja és mások véleménye fontosabb a saját lelkünk hívásánál, addig megtéveszthető az ember, addig kutat, addig fejlődni akar, addig csak akar és akar, mindig többet, vagy valami mást.

Az elmúlt időszakok felkészítési korszakok egy magasabb minőség megtapasztalására. 

A következő időszak megtanít minket arra, hogyan szeressük és fogadjuk el önmagunkat isteni és emberi minőségünkben, olyannak, amilyenek vagyunk.

Egylélek növekedés vár ránk, akkor, ha készen állunk rá. Közösen kapcsolódunk egymással, egymásért , egymást gyógyítva, tanítva, felemelve szeretünk ...